Egy új oktatási program, mely örömmel és értelemmel, bölcsességgel tölt el minket – módszerek a gyakorlatban

Miért kellene váltanunk oktatási programot?

Nagyon érdekes az emberi történelmet olvasva azon töprengeni, hogy mikor tanuljuk meg a leckét? Mikor fogjuk a tüneti kezelés helyett az okit választani mikro és makro környezetben egyaránt? Az egész történelem folyamatos háborúról szól, ami Isten nevében zajlott és egy neurózisra, agresszióra épülő társadalmat fest le mindannyiunk számára. Ha egyetlen emberként tekintenénk a kollektív cselekedeteinkre, történelmünkre, akkor azt mondhatnánk, hogy ez egy őrült ember… – új oktatási módszerek a gyakorlatban

“Miért van ez így? Hogy az erősek győznek, sosem az angyalok?”

Sztevanovity Dusán idézete önmagáért beszél.  Ha segítesz másokon, nem foglalkoznak veled, ha bántod a másikat, akkor minden lap tele lesz veled, ezért sokan emiatt tesznek szörnyűségeket, hogy híresek lehessenek… Ez egy ösztönökön, állatias viselkedésen és erőszakon alapuló világot hoz létre. Nemcsak eljött az ideje a váltásnak, hanem minél hamarabb észbe kellene kapnunk, mielőtt tönkre tesszük a Földet…

Gimnazistaként sokszor éreztem azt, hogy néhányan féltékenyek rám, mintha az 5-ös osztályzat elfogyna, ha ők és én is kapok belőle egyet-egyet. Ez az oktatás a versengésről, agresszióról, erőszakról szól, ami ezt váltja ki az emberekből. Így úgy döntöttem, hogy az utolsó 1-2 évet egyedüllétben töltöm és mellette dolgozom. A sors iróniája, hogy sokkal kevesebb energiával és békében, sokkal jobb eredményeket értem el az iskolában, amit némiképp elhanyagoltam. Az életre akartam koncentrálni, mert a világegyetem érdekelt, nemcsak az egyetem… Így kimaradt a félelem, depresszió az életemből, ami többnyire a tanárokból jött, tisztelet a kivételnek. És azon tűnődtem, hogy milyen furcsa, hogy pont azt tanuljuk pl. irodalomból, amit Szerb Antal kiválasztott anno domini. Két szép vászonkötéses könyve szól a világirodalomról és egy másik a magyar irodalomtörténetről. Ebből készültek el a középiskolás irodalom tankönyveink. Pl. Poe-ról csak néhány sor maradt a könyvekben, vagy Canon Doyle-ról, akiket nagyon szerettem olvasni.

Szeretem Szerb Antalt, de szeretnék mindent megismerni. A teljességet és nemcsak azt, amit valaki, valamiért, valamikor összeválogatott annak idején. A történelem pedig általában azokról az erőszakos emberekről szól, akik másokat nyírtak ki, hogy hatalmon maradhassanak. Tisztelet a kivételnek. Sokszor azokból lettek a királyok, akik felmenői összeraboltok egy nagy vagyont, akik rablókból avanzsálódtak királlyá…

Én Napóleon, Nagy Sándor, Dzsingisz kán, Sztálin, Hitler, Mao Ce-tung stb. helyett olyan emberekre lennék kíváncsi, akik nem gyilkoltak le másokat, hanem akiktől érdemes tanulni, akik igazi példaképek: Mátyás király, Püthagorasz (nemcsak a Pitagorasz tétel lenne fontos), Plótinosz, Einstein, Hérakleitosz (Szabó Lőrinc sem véletlenül utal rá versében), Szent Ágoston, Diogenész, Bahádur Sáh (költőről, aki érthetetlen módon politikus is volt), Asóka, Nágárdzsúna, Sankara, Parsvanath, Mahávíra (vallásától függetlenül), Szarmad, Halládzs, Vaszubandhu, Szókratész, Dharmakirti, Gautama Buddha, Csandrakirti, Menciusz, Csuang-ce, Lie-ce, Lao-ce, Gosalak, Adzsit Keskambal, Szandzsáj Vilethiputta stb.

Na jó, a nevüket nehéz megjegyezni bevallom:), de valóban sok bölcs ember élt a földön. Miért a diktátorok életútját és cselekedeteit elemezzük folyton, jóllehet az ország határait a térképeken átírták… De valóban ez a legfontosabb?

Új oktatási módszerek a gyakorlatban

Gyakorlati tudásra kellene helyezni a hangsúlyt, nem pedig az elméletre, hagyva, hogy mindenki megélje azt, amiben jeleskedik, de nem versenyként, lenyomva másokat… És a lélekre kellene helyezni a hangsúlyt a sok elméleti tudás helyett. A kreativitás is valahogy mindig kimarad az oktatásból, ez sem túl kreatív.:) Olyan tanárokra lenne szükség, akik lelkesek és bölcsek. Nem éhbérért dolgoznak, és nem papagájok. Gondolkodok, intelligens emberek, akiket tényleg érdekel a téma. Angliában pl. jobban megfizetik a tanárokat, nem csoda, hogy sokan kimennek tanítani néha, mert az útiköltség ellenére is jobban megéri…

Egy hatékony új, oktatási programnak meg kellene mutatni, hogy nemcsak bal agyféltekénk és logikus gondolkodásunk van. Mert még az irodalom is sokszor erre épül. Mire gondolhatott Balassi egy palack bor után, mikor megírta ezt a verset? Tényleg a hexameterre vagy pentameterre?:) És miért csak egy megoldása van a versnek? Ez inkább matematika, mintsem humán tantárgy… Még egy IQ tesztnek is lehet több megoldása.

Anno elmentem egy pályaválasztási tanácsadóhoz. A 60 kérdésből kettőt elhibáztam. Megkérdeztem, hogy miért hibás a válaszom és mihez képest? Elmondta, hogy a négyzetnek itt kellene lennie, meg ott stb. az IQ tesztben, mire elmondtam miért logikusabb az én válaszom. Azt mondta erre, hogy igazam van, erre még sose gondolt. Utána kb. Tíz évvel később összefutottam vele és munkát keresett éppen, annak ellenére, hogy pályaválasztási tanácsadó volt. Azóta nem hiszek a tesztekben, legfeljebb a terhességi tesztben, bár az is a HCG hormont mutatja ki, ami tüdőráknál is jelentkezik azt hiszem.:) Szóval logikus igen-nem válaszok helyett meg kellene élnünk színes világunkat a maga teljességében. Nemcsak fejben. És ehhez első lépésben fontos a tanár személye, kisugárzása, és nem pedig az, hogy mit tanít…

Mire lenne szükség?

Az jó, hogy gondolunk az általános műveltségre, és tudjuk Mozart 1756-ban született, de vannak fontosabb dolgok is és egy kötelező olvasmány inkább megutáltatja az olvasást…
Több az esélye, hogy az életben pl. szerelmi csalódást élünk majd meg, vagy keressük a boldogságot és az élet értelmét, pénzkeresési lehetőséget, mint hogy Mozartról kérdeznének minket.:) Az első a méltóság és egzisztencia kialakítása, a Maslow piramis sem véletlenül ez után említi meg a spirituális fejlődés lehetőségét, jóllehet a dolgok összefüggnek egymással.

Fontos lenne a költészet, zene és reál tantárgyakon kívül harcművészetet tanulnunk (alázat, koncentráció, kitartás, félelem megszüntetésének reprezentánsa), és praktikus dolgokat pl. meditációt, vagy, hogy hogyan kell főzni, vagy megjavítani holmijainkat, hogyan kell a testünkkel bánni, megelőzni a betegségeket, elsősegély stb.